A teljes hanganyag meghallgatása
Szilágysomlyó (északkeleti nyelvjárás, szilágysági tájszólás)
A magnófelvételt készítette: Vöõ István 1964-ben.
Adatközlõ: Molnár Zsuzsanna, 64 éves.
Lejegyezte: Vöõ István.
Szinkronizálta: Gál Noémi
A szinkronizálást ellenõrizte: Vargha Fruzsina Sára
***/
ÈHåt§Ý,È Èha csinált ëty kéiÌtlitereÏs ko´rsóuÌt, mi´ndëgy asz, kéiÌtlitereÏs vagy öt litereÏs, a´ munkája ugyis csak ëgy vóÐuÌtÈ.
ÈU´gy odacsapta a rögötÈ, Èak´o mekszoritottaÈ, Èakor elõüÌször ugy feϵlfeleÏ husztaÈ, Èhoty ha széiÌl vam benneÏ, mëÐnnyëÐn ki belõüÌlle, akkor lenyomta. Na, ako megim mekszoritottaÈ, Èak´o vóÐuÌt va izéiÌ ëty kisÈ Èhogy, mineÏk montuk asztat aÈ, Èamivel vëttük ki a rostéjtÈ, -ÈgalaµoÌÈ.
{-1 ÈHogyÈ?}
ÈJuggalaµoÌÈ. ÈA juggalaµoÌwa´l kivette eszt a´È Èkicsi kis izéiÌtÝÈ, ÈrostëÏ´ját a korsóuÌnakÈ. ÈNa, akor osztå² hoty fok íty fokta meg, éÏs akor íGyÝÈ
{2 È@@@È}
ÈHúsztaÈ.
{-1 ÈSzéiÌ<pen fenekétÈ?>}
<ÈazutáÈ> Èigen széiÌpeÏn a fenekit íty kisímította [...] ÈkéiÌcër-háromszor leÏvágtaÐ, hogy aÈ ÈfeneÏkeÏ jóuÌ vagy neÏm jóuÌ, hogy ëgyeÏnlõüÌ lëgyënÈ. ÈAkkor osztám mikor az is megvóuÌt, ak´or osztán húszta mind ëcs csûüÌÈ, ÈelõÏüÌször ojanra alaku´lt, mind ëggy, ëcs csûüÌÈ. ÈMiko mán osztán aszt a magosságot meÏkcsináta, ameÏnnyire këllëtëtt, mëg lëhetëtÈ, Èakko´rÈ Èa fakésseÏ´l, mindÝ bõÏüÌvitëtteÏÈ. [...] ÈDe csak minD, mind aprádonkint. Az ëggyik kezeÏ beÏm vóÐuÌtÈ, Èa másik kezibe, a jop kezibe vóÐuÌt az a fakéiÌsÈ ÈéÏs ava´lÈ. ÈÚty, hogy míg egísszeÏn´ÈÔ ÈmeÏglett a korsóÐuÌnak az alakjaÈ. ÈAkkor oszt- ja!, még a nyakot§È, Èa nyak mék hum va²nÈ! ÈMiko vette ki jaÈ ÈzizéiÌt, a rostéjtÈ, [...] Èakkor az izéiÌt, aµ nyakot vëÐtteÏ lëÈ, Èa korsóuÌna²k a nya´kå´t, az ëggy ijen kereksígü´ vóÐuÌtÈ, ÈéÏs miko mán kísz vóuÌt aµ ko´rsóuÌnak az óuÌdalaÈ, Èakkor ráteÏtteÏ, széiÌpën´, de nagyon ügye´lve a nyakotÈ. [...] ÈÉÏs akor aval a´È, ÈvóuÌt ëgy mankóuÌÈ, Èmaj mikor an´yira szûkült az a nyak§È, Èakko´r a mankóuÌval dóuÌgozocs csakÈ, ÈmeÏ mán a kéiÌz neÏm férd bel´eÏÈ, ÈéÏs a fakéÏssel, a mankóuÌval aszt ojan fínoman, tappintatosan kë´llëtëcs csinálnyi, hogyÈ ÈneÏhogy beÏesse²È. ÈNa, mikor meÏgvóuÌt tejjeÏsen az a nyak mánÈ, Èakor osztån´È, ÈmeÏkcsináta a fejit§È; Èa´ feje, a ko´rsóuÌnak a fejeÏ ëty kicsit§ ojan kereÏk vóuÌt, ek kis kerek vóuÌtÈ. ÈAk´o beletette a zö´rgõüÌtÈ, ÈëÏs akkor tette bele a rostéÏjtÈ. ÈMikor beleÏtëÐt´eÏ a rostëÏjt, akkor a jukasztóuÌval széiÌpen kijukasztot´a, ahány jukat aka´rt tenni rëj(aÈ). ÈÉiÌs akko´rÈ ÈösszeÏfok<taÈ>
{2 <Èa> két újávalÈ}
ÈA zújáva´l: a zëggyik fele keskeÏnyeb lett, a másik szíleÏseb lettÈ. ÈNa jís akkorÈ [...] Èkísz vóÐuÌt aÈ Èko´rsóuÌÈ. [...] ÈMeÏccõüÌvel levákta széÏiÌpen, fëÏ´teÏtte a szárítóuÌraÈ.